Levelek Apámhoz

 " Meghalni semmi. Csak az a szörnyü, hogy nem élhetünk tovább."

 Minden nap, amikor sikerül elintéznem, elintéznünk, hogy valami lekerüljön a nevedről, vagy zárolják, vagy intézzék, vagy megszüntessék... szóval minden ilyen egyben azzal is jár, hogy mi kérjük, hogy a létezésed maradványait is szüntessék meg. Idegesítő bürokratikus dolgok, amiket az ember felhúzza magát, annyira, hogy általában csak utólag veszem észre, hogy az életed egy újabb és újabb elemét számoltuk fel, aminek lennie kell, de valójában piszok módon fáj.

 Ezen megint nevetnél. Rájöttünk, hogy nincs zárolva a bankszámlád. Úgyhogy menjek be. Többször volt, hogy együtt mentünk a bankba. Mármint Te, én meg vártam kint a kocsiban, hogy ha jönnek a "kutyaszarszámlálók", szépen odébb álljak. Szóval, hogy ne kelljen a parkolásért fizetni. Ilyenkor rettegtem, de sose jöttek. Innen tudtam, hogy a bankfiók hol van, mentem is oda. Hát ott már nincs. Sebaj, Google szerint a Ferencesek utcájában van. Hát nem volt. Itt már kezdtem unni, a következő opció a Citrongy utca, na ott volt. Bementem, sorszám, várakozás, jólvan, ezt nem szeretjük. Sorra kerültem. Mondom: Jónapot, Édesapámnak van itt számlája, de Ő sajnos elhunyt, így szeretnénk a számláját zárolni. Csaj: Ahhoz hagyatéki végzés kell. Mondom: Az még nincs, de addig is szeretnénk. Csaj: Akkor kellene halotti anyakönyvi kivonat. Mire én diadalittasan előkaptam a másolatot róla, s mondom: Itt van. Csaj: De az eredeti kellene. Mondom: De aból csak egy van, nem nálam, meg azt nem hagynám